Baromfi Termék Tanács
Víziszárnyas-termékek előállításának kódexe Sigillanda tojásbélyegzők Takarék - Több mint bank.

Magyar-e a magyar termék? - Védjegy-körkép

Sokszor, sok helyütt halljuk-olvassuk mostanság, hogy a magyar termékek fogyasztói szintű preferenciája gazdaságpolitikai, nemzetgazdasági, mindemellett munkahely-megőrzési és munkahely-teremtési okból eredően is ön- és közérdek. Erre serkentenének a magyar eredetet tanúsítani hivatott védjegyek. Hihetünk nekik?

A képlet egyszerű: vásároljunk minél több hazai terméket. Az eligazodást, a tájékozódást egyre sokasodó számban tanúsító védjegyek, eredetmegjelölések segítik, melyek alapján a tudatos vásárló a szándék szerint játszi könnyedséggel el tud igazodni a termékek dzsungelében, megtalálva ezáltal a kedvező árú, magyar alapanyagokból, magyar cég által, magyar munkaerő közreműködésével, Magyarországon előállított, jó és ellenőrzött minőségű terméket. Vagy mégsem?

Ha ma Magyarországon betérünk egy hipermarketbe, tobzódunk a kínai fokhagyma, a spanyol paradicsom, a német sertéshús és a távol-keleti műszaki cikkek tengerében. A rendszerváltás hozadéka, a liberalizált gazdaságpolitika velejárójaként a kereskedelmi gátak leomlása megnyitotta határainkat a külföldi termékek előtt. Leáldozott a bevásárlóturizmus, végre idehaza is kedvünkre csemegézhettünk a korábban elérhetetlennek számító nyugati áruk választékában.

Csakhogy a valaha virágzó magyar mezőgazdaságot és egyes ipari ágazatokat a verseny, és nem mellesleg a multik előtt behódoló honi gazdaságpolitika alapjaiban rengette meg. Agrárágazatunk elemeire hullott, az egykor büszke önfenntartó Vidék elszegényedett, cégek mentek tönkre, munkahelyek szűntek meg, s igazi, masszív, tisztán hazai termelésről mára már nem is beszélhetünk. Az elmúlt években sok, a folyamatot megállítani, a kedvezőtlen irányzatot visszafordítani hivatott kezdeményezésnek lehettünk tanúi. Ezek részben a politika szintjéről, részben a termelők összefogásának köszönhetően, alulról szerveződve indultak. Közös bennük, hogy egységes célkitűzésként a hazai termelés újbóli fellendítését, a magyar termékek rehabilitációját célozták meg, elsősorban a fogyasztók ismételt megnyerésével.

Ennek eszközeként kerültek és kerülnek forgalomba a magyar eredetet, a jó minőségű hazai produktumot fémjelző különböző magyar márka-védjegyek,tanúsítványok, eredetmegjelölések. Az áruházláncok polcain öles betűk jelzik, ami magyar,kedvelt reklámfogássá vált a magyarságra épülő szlogenek használata, s a termékeken sokféle címke, logó hívja fel a figyelmet a magyar eredetre, a magyar minőségre.

Még mindig gombamód szaporodnak a zömében külföldi tulajdonban lévő, s üzletpolitikájukban egy átlagos magyar kis- és középvállalkozás számára az esetek nagyobb részében teljesíthetetlen feltételrendszert támasztó áruházláncok. Ezek egyeduralmának megtörése céljából, a multik hatalmának ellensúlyozására, hazai termékek forgalmazására szakosodott bolthálózatok kezdték meg működésüket (Koppány Nemzeti Boltok, Magor Mozgalom).

Az időközben eszmélő politika is igyekszik kivenni a részét a folyamatból, látván, hogy a magyar gazdaság rendbetételének alappillére kell hogy legyen a hazai termelés erősítése, főként az elmaradott, elszegényedett, a kilátástalanság szélére süllyedt kistérségekben. Elsősorban uniós forrásokból programok indultak országszerte a vidék felzárkóztatása érdekében (Magyar Árut Magyar Boltból és Hagyományok-Ízek-Régiók program).

Bővebb információ a védjegyekről

Nemzeti érzület kontra árérzékenység

A szándék és a cél világos és egyértelmű, de vajon kijelenthető-e, hogy a kezdeményezések nyertesei valóban minden esetben a magyar termelők, a magyar gyártók és végső soron a magyar fogyasztó? A mindennapokban, a nemritkán a megélhetésért küzdő, ebből eredően árérzékeny fogyasztói réteg tudatosabbá tétele, vásárlási szokásainak jó értelemben vett átprogramozása elegendő feltétele-e gazdaságunk helyes mederbe történő terelésének, vagy ennél azért több kell?

Magazinunkban – a teljesség igénye nélkül – megpróbálunk átfogó képet adni a forgalomban lévő védjegyekről, eredetmegjelölésekről, azok céljáról, az ezen a területen még gyerekcipőben topogó jogi szabályozásról, illetve, éppen ennek hiányában, a kialakult fonákságokról.

A GfK Hungária Piackutató Intézet elmúlt évi közvélemény-kutatása azt jelzi, hogy az átlagos magyar vásárló – legalábbis a statisztika szerint – a hazai termékek iránt növekvő mértékű affinitással és tudatossággal viszonyul. A tavalyi felmérés alapján, a vásárlók többsége az azonos árfekvésű és minőségű termékek közül a magyar eredetre utaló produktumot teszi kosarába. Ez fontos információ a piaci résztvevők számára is! A gyártóknak és forgalmazóknak üzleti érdekükké (is) vált, hogy hangsúlyozottan, jól látható formában jelöljék meg azt, amit határon belülről származónak ítélnek.

Az ezt jelző tanúsítóvédjegyek tulajdonosai, kibocsátói között minisztériumi és civil szervezetet éppúgy találhatunk, mint cégeket. (Ilyen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium égisze alatt működő Agrármarketing Centrum, a Kiváló Magyar Élelmiszer és a Minőségi Magyar Sertéshús védjeggyel. A civil szervezetek és cégek között említhető a Premium Hungaricum Egyesület – Premium Hungaricum védjegy –, az Industorg-Védjegyiroda Kft. – Magyar Termék Nagydíj –, a Magyar Termék Nonprofit Kft. – Magyar termék védjegy –, a Baromfi Termék Tanács – Magyar Baromfi és Koronás Tojás védjegy.) Jelenleg bárki megalkothat és kibocsáthat olyan címkét, ami a saját maga által kialakított feltételrendszer alapján a magyarságra utaló eredet- és minőségjelzésre alkalmas.

Összeállításunkban az átláthatóság mellett arra törekedtünk, hogy a legpatinásabb, legelterjedtebb, legtöbbször szem elé kerülő címkékről képet adjunk.

A doboz négy oldala

Egy termék, egy jelölés – hihetnénk naivan. Áruházi körutunk rivális nélküli gyöngyszeme kétségkívül az a 2,8%-os zsírtartalmú tej, amely karácsonyfákat megszégyenítően díszített, a magyarságot hangsúlyozni hivatott megjelölésekkel. A „Minőségi, magyar tej” mellett a „Magyar Termék” és a „Kiváló Magyar Élelmiszer” védjegyeken túl negyedikként a „Hazai ízek” címke gondoskodik arról, hogy a hagyományosan négyoldalú doboz minden oldalán, egyenletes elosztásban elhelyezett négy megjelölés valamelyike bizonyosan felhívja magára a figyelmet. Ez a cég tehát semmit sem bíz a véletlenre. S hogy valóban mennyire nem, azt bizonyítja egy más megjelenésű dobozban forgalomba hozott, ugyancsak 2,8%-os teje: azon ezúttal a „Hazai ízek”, a „Minőségi, magyar tej” mellett egy lobogó, nemzetiszín zászló védelme alatt a „100% magyar tejből” ábra látható. Lám egy tej, mely hihetetlen módon, 100% tejből áll, és ráadásul többszörösen magyar is…

Nem mind magyar, ami „fénylik”?

A hazai termékeket támogatni igyekvő, dagadó lokálpatriotizmus által vezérelt vásárló körültekintően, a címkék alapján tájékozódva kiválasztja hát a számára szimpatikus portékát, majd odahaza, ha van kedve és ideje, gondosan szemügyre veszi az apró betűs részeket is. Az, amit ilyenkor lát (vagy nem lát, de sejt), nem minden esetben töltheti el megelégedettséggel, mert bizony kiderülhet, hogy amit annak hitt, talán nem is minden szempontból magyar. Sokkal inkább külhoni.

Tudvalévő, a cégek, vállalkozások egy részének tulajdonosi összetétele nem, vagy csak részben magyar. A vállalkozás vagy hazánkban van bejegyezve vagy nem, székhelye, telephelye, a gyártás helyszíne lehet bárhol, az első forgalomba hozatal történhet akár külföldön is, az alapanyagok és a csomagolóanyagok nem biztos, hogy határainkon belülről származnak, és a terméket elő lehet állítani úgy is, hogy azt magyar kéz nem érintette. A védjegykibocsátók egy része, áthidaló megoldásként, a magyar védjegy-használat feltételeként mindössze azt szabja, hogy a forgalomba hozó cég hazánkban legyen bejegyezve, s a termék a végleges formáját itt nyerje el. Vannak, akik hazai eredetűnek tekintik azt a terméket, amely értékének több mint ötven százalékát honi forrásból szerzi. Kérdés azonban, ki és milyen módon ellenőrzi és ellenőrizheti, hogy ez az érték egy konkrét áru esetében éppenséggel ötvenegy, és nem csak negyvenkilenc százalék…

Külföldi alapanyagból magyar végtermék?

Vitathatatlan, nem minden késztermék előállításához találni idehaza alapanyagot. Előfordulhat az is, hogy a hazai minőség, egy nívós végtermék előállításához már nem megfelelő, vagy éppen ugyanazt a minőséget importból olcsóbban lehet beszerezni. Ám tényként rögzíthetjük: nem a hazai előállítókat támogatja az a cég, amely bizonyos mértékben, vagy teljes egészében külföldi alapanyagból dolgozik annak ellenére, hogy használhatna hazait is. Következésképp végtermékének igazi magyarságára utaló, s potenciális vevői felé a „Vegyen magyart, mert ezzel a hazai termelőket segíti” marketingszlogenjének hitelessége alapjaiban kérdőjelezhető meg. Sok szakember és érdekvédelmi szervezet szigorú és egységes, jogszabályi keretek közé szorított, ellenőrizhető és fokozottan ellenőrizendő formába helyezné a magyar termék fogalmát. Ehhez egyértelmű feltételeket támasztana, mondván, igazi magyar termék az, amit magyar tulajdonosokból álló, Magyarországon bejegyzett cég, magyar munkaerő közreműködésével, magyar alap- és csomagolóanyagok felhasználásával, Magyarországon állít elő és hoz forgalomba. Ezt az álláspontot osztja dr. Megyesi Zoltán, a Koppány Nemzeti Bolt hálózat tulajdonosa, aki szerint az a gyártó, aki megfelel minden ilyen feltételnek, bizonyosan nem gördítene akadályt a követelmények betartásának ellenőrizhetősége elé. Egyetért a koncepcióval Mezei János, a Coop-Star Zrt. kereskedelmi igazgatója, aki kérdésünkre elmondta: bizony, a magyarságot jelző címkék egyre szaporodnak! Ezért cége csak megbízható, a tényleges magyar eredet visszakövethetőségét is prezentálni tudó, valóban ellenőrzött és standard minőségi színvonalat felmutató magyar beszállítókkal szerződik.

Ugyanezen alapokra épül az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program által is támogatott, a tabi kistérségben a Magyar Leader Szövetség által elindított kampány. Ennek célja, hogy magyar eredetű, magyar kéz által megtermelt alapanyagokból, hazai feldolgozás keretében előállított késztermékek kerüljenek a magyar boltokba.

Kecskeméti Attila, a „Magyar termék” védjegyet kibocsátó Magyar Termék Nonprofit Kft. ügyvezetője azt hangsúlyozta, hogy az alapanyagok származásának szűkítése megakadályozná, hogy a kezdeményezésből minél szélesebb kört átfogó mozgalom lehessen. Nem beszélve arról, hogy a magyar gazdaság méreteit tekintve illúzió, hogy alapanyagaink nagyobb részét mi magunk állítsuk elő. A Magyar termék védjegy célja tehát nem az, hogy minden szempontból a magyar eredetre kerüljön a hangsúly, hanem az, hogy a fogyasztót tájékoztassák és orientálják vásárlási döntése során: amennyiben itthon készült terméket vásárol, segíti a gazdaság és közvetve saját maga boldogulását. A Magyar Fogyasztóvédelmi Hatóságot is maga mögött tudó Magyar Termék Nagydíjjal kapcsolatban Széman György ügyvezető igazgató elmondta: védjegyük használatára a Magyarországon előállított, megtermelt értékükben az ötven százalékot meghaladó hazai részaránnyal rendelkező termékek pályázhatnak. Álláspontja szerint az alapanyagok és a csomagolóanyagok származása nem annyira elsődleges szempont, ha figyelembe vesszük, hogy egy termék nem csak fizikai összetevőkből áll, hanem jelentős mértékű lehet az a szellemi hozzáadott érték is, amit fejlesztésben és egyebekben magyar szakemberek tesznek, az adott esetben külföldi alapanyagok mellé.

 

Egy igaz magyar története

A több területen is piacvezető, ma már Gyermelyi Holding Zrt. néven jegyzett Gyermelyi vállalatcsoport története a múlt század közepéig, 1953-ig nyúlik vissza. Tizenkét gyermelyi gazda ekkor alapított szövetkezetet. Az első tésztákat nem egészen húsz évvel később csomagolták, majd a folyamatos fejlesztések és bővítések eredményeként, nem elkerülhetően bizonyos átszervezéseket, mára már egy igazi magyar vállalatbirodalom keretében, nagyüzemi méretekben, a legkorszerűbbnek számító gépsorokon és technológiákkal folyik a termelés.

A vállalatcsoport több mint ötszáz magyar magánszemély tulajdonában van, a tészta, a tojás és a liszt késztermékekhez az alapanyagokat saját termelésből, saját baromfiágazat fenntartásával állítják elő, melyhez a takarmánytermesztést és -feldolgozást is házilag oldják meg. Ezen túl mintegy kétszáz magyar gazda integrálásával étkezési búzát, kukoricát, napraforgót és repcét termeltetnek. Termékeik minden, a magyar eredetre vonatkozó kritérium próbáját kiállják. Lám, meg lehet felelni a magyarságra vonatkozó legszigorúbb követelményeknek is.

Bokros Zsigmond igazgató (Gyermely Zrt.): - Az élelmiszerek magyar eredetére utaló védjegyhasználatra vonatkozóan és a különböző, ez irányú jelölések területén, központi szabályozás hiányában, ma Magyarországon teljes a káosz. A termékek csomagolásán megjelenő, a magyarságra utaló információk gyakran félrevezetők, megtévesztők: sokszor a részben vagy egészében külföldön előállított termékekre is rákerülnek, melyeknek csak a csomagolása történik hazánkban. Megoldást kizárólag az jelentene, ha a „magyar termék” megjelölés egységes rendszerben, egységes védjeggyel jelenne meg, s ennek egyetlen központi szabályozás és ellenőrzés adná a hátterét. Minden, ezen túli, a magyarságot jelző logót, feliratot, jelölést tiltani kellene. Az egységes védjegyszervezet működtetésére a legalkalmasabbak a terméktanácsok volnának.

Szeretném kiemelni, hogy egy megjelölés csakis akkor felel meg minden szempontból a rendeltetésének, ha nem kizárólag a hazai termelőket hozza előnyös helyzetbe, hanem a fogyasztóknak is többletértéket ad: ez a többlet a minőségen túl lehet például a megbízható eredet és az egészségre káros anyagtól, gyógyszer- és vegyszermaradványoktól mentes késztermék.

A „kicsit magyar ”, a „nagyon magyar” és a Gyermelyi

A patinás védjegyek kibocsátói ebből a szempontból nincsenek irigylésre méltó helyzetben. A piaci résztvevők egy részének határozott véleménye ugyanis, hogy amennyiben elfogadjuk azt az álláspontot, amely szerint eredeti magyar terméknek tekintendő az is, amit külföldi vendégmunkásokkal, külföldi alap- és csomagolóanyagokból egy külföldi tulajdonú, ám Magyarországon bejegyzett vállalat állít elő, ezzel alapos fricskát adunk magának az alapcélkitűzésnek. Nevezetesen, hogy a cél a valóban hazai termelés és a tényleges magyarság támogatása. Nem mellesleg, ha az alapanyagok honi eredete nem feltétel, a végtermék esetében beszélhetnénk akár „kicsit” magyar és „nagyon” magyar termékekről is. Ezen vezérelv mentén haladva mindazok, akik tudatosan, kizárólag hazai alapanyagból hajlandók csak magyar végterméket előállítani, joggal érezhetik a helyzetet visszásnak: a különbséget magyar és nem magyar alapanyagú végtermék tekintetében a fogyasztók nem láthatják, hiszen a védjegy jelenleg mindkét esetben egy és ugyanaz.

A védjegykibocsátók, egységes központi vagy jogszabályokban lefektetett átfogó szabályozás hiányában, a címkehasználat feltételrendszerét a saját maguk által megalkotott védjegyszabályzatban írják elő. A védjegyek használatának jogát általában pályázati úton lehet megszerezni, melyet szakemberekből álló bírálóbizottságok minősítenek. A védjegy használatáért a sikeres pályázó általában értékesítési volumenhez kötött, illetve árbevétel-alapú, esetenként meghatározott összegű védjegyhasználati díjat fizet. Szerződés tartalmazza mindazon feltételeket, melyeket a címke használójától a minőség biztosítása érdekében elvár a védjegykibocsátó. Elviekben bejelentési kötelezettséggel jár minden olyan, a minőséget érintő változás, ami hat a védjegyjogosultságra.

A védjegyhasználattal összefüggő legsarkalatosabb kérdés a folyamatos minőségi kontroll. Ki, milyen formában és főként milyen eszközökkel ellenőrzi és ellenőrizheti a védjegyek és minőségjelzések önmaguk szabta követelményeinek a betartását annak érdekében, hogy a fogyasztó minden kétséget kizáróan azt kapja, amit a címke jelez, és nem mellékesen, amit az számára értelmezését tekintve jelent.

A Premium Hungaricum esetében az egyesület a várhatóan 2010 őszén megalkotásra kerülő, úgynevezett hungarikum-törvény életbe lépéséig a védjegykibocsátást szünetelteti, mert annak feltételeit a továbbiakban e központi normatívához kívánja igazítani – mondta el Kádár Imre ügyvezető igazgató. Hangsúlyozta, hogy védjegyük a minőség- megjelenés- szellemiség hármas alkotta egységgel szimbolizálható, s az egyedülálló minőséget hordozó olyan, elsősorban élelmiszer- ipari és ahhoz kötődő vállalkozások termékei viselik, amelyeknél a magyarság nemcsak üzleti szlogen, hanem tudati tényező is.

A Kiváló Magyar Élelmiszer esetében a védjegyhasználók évente kétszer utóellenőrzésen esnek át, melyet pályázattal elnyert független, akkreditált laboratóriumok végeznek – tájékoztatott az Agrármarketing Centrum. Dr. Molnár Györgyi, a Magyar Baromfi és a Koronás Tojás védjegyet kibocsátó Baromfi Termék Tanács mezőgazdasági titkára kiemelte, hogy a magyar árukban bízó, azt megkülönböztetetten kereső vásárlók érdekében mindkét védjegyük esetében kifejezetten szigorú, ellenőrzési metodikájában részletekbe menő vizsgálatokat folytatnak. Az Alföldi Tej Kft. magyar termékcsaládja új keletű kezdeményezés – avat be a részletekbe a cég illetékese, Bába Ivett. A törekvés az, hogy a megjelölés minden tekintetben fedje a magyar eredetre értendő fogyasztói várakozásokat.

 

Szabályozatlan szabályozás

Dr. Kathi Attila, főosztályvezető, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH): – Mint ahogyan ezt a fogyasztók esetlegesen érzékelhetik, ezen a területen a jelenlegi jogszabályi rendszer kétségkívül bizonyos szabályozatlansággal működik. A magyar minőség fogalmának törvényi meghatározását, a származás és a magyarság pontos definiálását és definiálhatóságát illetően jelenleg is folyamatosak az egyeztetések, ha úgy tetszik, egyfajta útkeresés folyik.

A hazai jogszabályi keretek között az áruk jelzésekkel való ellátásának legfőbb korlátja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény. Abban az esetben, ha valaki olyan információt tüntet fel, jelzést vagy védjegyet használ, ami korábban az ehhez illeszkedő ellenőrzési folyamaton nem esett át, megszegi a törvény rendelkezéseit. Annak függvényében, hogy ez lokális vagy országos szintűnek minősül, az NFH, illetve a Gazdasági Versenyhivatal jár el.

Mindaddig, amíg újabb jogszabály nem születik, a minőséget és az eredetet tanúsító védjegyek használata a hatályos törvények alapján, de a védjegykibocsátók által megalkotott és előírt feltételrendszert kell hogy kövesse, elsődlegesen tehát szakmai és civil kontroll alatt áll.

A hatóságnak akkor van lehetősége eljárni, ha tudomására jut, hogy valaki jogosulatlanul használ megkülönböztető jelölést – ezzel megtévesztve a fogyasztót –, illetve elviekben azon esetben is, ha a termék a tanúsított követelményeknek nem felel meg. Ezzel együtt az élelmiszerek minőségének ellenőrzése hazánkban nem a fogyasztóvédelem, hanem a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalok hatáskörébe tartozik. 

Orvhalászok a védjegytenger farvizén

Áruházi körútjaink alkalmával számtalan, első látásra üzleti fogásnak látszó árumegjelöléssel, a magyarságra utaló köntösbe öltöztetett hangzatos felirattal, információval találkoztunk. A gombamód szaporodó, a fogyasztót esetlegesen félrevezető, kizárólag marketingcélú logók kibocsátói között akadt, aki kifejezetten tolakodásnak tekintett minden olyan irányú érdeklődést, mely terméke magyarságának részletes hátterét érintette. Talán nem véletlenül…

A Magyarországon a jelenleg forgalomban lévő és forgalomba hozható eredetjelölésekkel kapcsolatban a törvényi háttér tehát még nem kellő mértékben szabályoz. Az első lépések megtörténtek annak érdekében, hogy a fogyasztót és minden jó szándékú és hiteles kezdeményezést védendő, a megtévesztő vagy ellenőrizhetetlen minőséggel párosuló, a követésre méltó kezdeményezések mentén üzleti előnyökért oldalvizező próbálkozásokat a törvények kizárják, távol tartsák, futball-szakkifejezéssel élve: partvonalon kívülre szorítsák.

Az egységes szabályozás megjelenéséig azonban csak bízhatunk abban, hogy ami címkéjében magyar, az legbelül is az.

Gippert Bea – Veszelka András

Védjegyeink

Magyar Baromfi Koronás Tojás
Az Európai Bizottság adatai az európai baromfipiacról
Tojásos ételek
Végy egy tojást! - Tojásos fogások
A tojás maga a csoda - Tojás kisokos
Impresszum | Jogi és adatvédelmi nyilatkozat